Milyen volt az életünk gyerekek nélkül ... és milyen lenne?

Már vasárnap van, mire írok pár sort a pénteki csoportról. Olyan elgondolkodtató volt nekem, ami elhangzott, hogy sokáig nem tudtam nekiülni, aztán meg sűrű lett a hétvége.
Alapvetően arról szerettünk volna értekezni, hogy:

• 2014. eleji híradások szerint a brit Open University kutatása arra jutott, hogy a gyerekesek elégedetlenebbek a párkapcsolatukkal, mint a gyermektelenek. Viszont ha az egyéni jóllétet nézzük, akkor az anyák voltak a legboldogabbak, a gyermektelen nők a legkevésbé azok, míg az apák csak kicsit voltak boldogabbak, mint a gyermektelen férfiak.
• 2011-es hír számolt be a Pennsylvaniai Egyetem kutatásáról, mely szerint minél több gyermeke van egy 30 év alatti párnak, a pár tagjai annál elégedetlenebbek az életükkel, 30 és 39 éves kor közt nincs jelentős különbség a gyermektelenek és a maximum 3gyerekesek közt ebben a tekintetben, 40 éves kor felett pedig a maximum 3 gyerekesek boldogabbak, mint a gyermektelenek.
• A Princeton Egyetem pedig 2006 és 2012 között 162 országban, 3 millió (!) ember bevonásával kutatta ugyanezt, és szerintük a gyermektelenek szubjektív jólléte kicsit magasabb, mint a gyerekeseké, hiszen több lehetőségük van arra, hogy a számukra örömet okozó tevékenységekben elmerüljenek, és a Csíkszentmihályi Mihály által flow élménynek nevezett állapotba jussanak. (A Flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől energiával töltődik fel, abban teljesen részt vesz, teljesen átadja magát a folyamatnak, és ebben örömét leli.) További okok: a gyerekeseket több stressz éri, de több öröm is, következésképpen nagyon hullámzik az életük. A folyamatos rendelkezésre állás a gyerekek felé tényleg megtöri a felnőtt tevékenységeket, és eltér a felnőttek és gyerekek élettempója is.

Na, ezekről beszéltünk a legkevesebbet. Bár a végén kitértünk rá, hogy a hordozás például kimondottan elő tudja segíteni az "én-időnket", támogatni tudja saját, felnőtt tennivalóinkat, a belefeledkezést.

Kép innen.

Az történt tulajdonképpen, hogy a klub bemutatkozó nyitóköre alatt már mindenkiből előtört sok gondolat. Kiderült, hogy a téma kapcsán sokan már napok óta gondolkodtak a saját gyerekek előtti életükön, hogy miért vállalták, miért annyit, milyen lett az életük, és el tudnák-e képzelni most gyerekek nélkül... Milyen most beletekinteni a "gyermektelen párhuzamos univerzumba", amikor a gyerekek pl. "nagymama-táborban" vannak pár napot... (Pont ezen a héten aztán a Porontyon is megjelent egy hasonló téma: "Mindenkit érnek kellemes és kínos élmények, akár gyermekkel, akár gyerek nélkül éli az életét. De ha az ember jól érzi magát a szerepében, ezek kezelhetőek. Ha valaki tartósan úgy érzi, összeesküdött ellene a világ, érdemes megkérdeznie magát, vajon ő jóban van-e magával."
Sokfélék voltunk megint, egy gyerekkel vagy öttel, évek óta babát tervezve vagy "belecsöppenve", küzdelmesen vagy könnyen foganva, huszonévesen vagy harmincasan. Nekem néha nagyon fájdalmasak is voltak ezek a történetek, megkönnyeztük együtt is, azóta is sokat gondolok rátok!

Kép innen.

Novemberben találkozunk újra!