Szülés, kert, munkagép - egy fájdalmas élmény, amiben minden mindennel összefügg

Egy nagy munkagép dolgozott nemrég a kertünkben. Kellett volna neki még egy kis hely, mondták az emberek, hogy lehet, hogy útban lesz egy fácskám. Pár éve nevelgetem, nem véletlenül ültettem a kapu mellé, féltettem. Felvetettem nekik, hogy biztos találnak rá tapasztalt szakemberként megoldást, hogy csak 10 centivel arrébb álljanak, és akkor már nem lesz útban a fa. Nem álltak arrébb, de megoldották. Közben a nagy gép túloldalán egy kis bokromra pakolták a gép talpait alátámasztó léceket. Nagyon mérges lettem, számon kértem a főnökön, hogy ezt mégis hogy képzelték. Miért volt erre szükség?
Ezeket mondta:
1. Első a biztonság, ő nem kockáztatja, hogy a gép felboruljon, nem lehet egy (10 méteres) géppel 10 centivel odébb állni.
2. Ő már így is szívességet tett, hogy ilyen rossz terepre bejött a gépével, örüljek, hogy elvégzi a munkát.
3. Mit számít az a bokor, hoz ő ugyanilyet helyette.
Azt feleltem neki, hogy jólesett volna, ha emberszámba vesz, és mielőtt megcsinálja ezt a "manővert", megkérdez, mert ez az én kertem, ezek az én növényeim.
Erre tudjátok, mi volt a válasz? Hogy megkérdezhetett volna, de minek, mert csak összevesztünk volna, ugyanis ő úgyis így csinálta volna, bármit mondok. Ehhez ő ért, mindegy neki az én magán szempontom.
Valamikor közben az villant be, hogy ez olyan szülészorvosos... gondolj a traumatikus szülések általad ismert (hallott vagy megélt) történeteire... első a biztonság, a beavatkozásra úgy és akkor van szükség, ahogyan azt ő jónak látja, egyébként is érezd magad megtisztelve, hogy foglalkozik az ügyeddel, és azért nem egyeztet, mert úgyis ő a kompetens egyedül, felesleges veszekedni, vitatkozni, csak úgy történhetnek a dolgok, ahogyan ő eldönti.
És utána arra gondoltam, hogy hány meg hány szakmában él, létezik és virul ugyanaz a hozzáállás, amit a háborítatlan, természetes szülés hívei nehezményeznek. Hány olyan szakemberrel lehet kórházon kívül is összefutni, aki megmagyarázza, hogy ami kívülről az ő kényelmét és rutinját megtámogató intézkedésnek tűnik, az valójában racionális szükségszerűség, és köszönd meg.
És vajon én a saját szakmámban milyen vagyok? Képes vagyok-e az "ügyfélre" hangolódva rugalmas lenni, és tisztelettel fordulok-e a másik felé?
És aki olyan, mint ez a gépes ember, az hogyan reagálja le, amikor pl. az unokája születésénél hozzá hasonlóan jár el az orvos? Zavarja-e?
Ezer kérdés fogalmazódott meg bennem, és nem bírtam nem észrevenni a szülés párhuzamát. Az, hogy a kertemről és kapukról volt szó benne, amin ajtóstól rontottak be és ki, már csak hab a tortán az analógiában.
Ja, mert a végén a kertből kifelé beakadt a gép a kapuszárnyba, és oszlopostól kitörte az egészet.

A változás szele

Nagyon fúj ma a szél, és a mai Makacs Klubból lám, el is fújt valakit. Engem.
Januártól Regina egyedül vezeti a klubot. Úgy éreztem, az én életem most másfelé kanyarodik, így teljesen az ő gondjaira bíztam az összejöveteleket.

(Fotó: MorgueFile)

Boldog anyaságot mindannyiótoknak! Köszönöm a ma kapott dobozt, benne az üzeneteitekkel, nagyon meghatottatok vele.
Jó volt veletek lenni. Január első péntekén pedig nehogy elfelejtsetek felsétálni a könyvtárszobába! ;)
Ölelés: Réka

Őszi makacsság

Közeleg a szeptember, és éreztük, hogy a körmünkre ég a dolog: nem írtuk még ki az őszi klubos témáinkat. Pedig beszélgettünk róla, kaptunk a csoporttól javaslatokat, de a nyár, mint egy örvény, elkapott bennünket. Már érezzük, hogy csitul, és ki fog köpni bennünket a partra, ahol óvoda van, és iskola, és falevelek és gyerekmentes munkaórák és az emlékek elégedett rendezgetése... ez a kép például 9 évvel ezelőtti nyári emlékem... Annamari, azóta is hálás vagyok a scrapért. D-nek pedig a fotóért.
Szóval - bár egyébként már most finom illata van a lehullott, sárga nyárfaleveleknek, szóval nem várok igazán éles váltást szeptember elsején - ezekre a témákra készülünk, és ezekre az időpontokra:

2016. szeptember 2.: Anyaság, nőiség: egymás segítői vagy háttérbe szorítói? Kiteljesedhetnek együtt? Nálad? (Kötetlen beszélgetés arról, te hogyan érzed jól magad nőként gyermekek mellett. Hiányérzeted van? Kikerekedett a világod? Amellett, hogy a gondolataid, tapasztalataid ajándékot jelenthetnek a többieknek, és az ő szavaik neked, elhozhatod azokat az otthonodban fellelhető apró dolgokat, amelyeket már nem használsz, de szépek, használhatók, és valaki másnak örömet okozhatnak. Szóljon ez most rólunk, ha van kedved ehhez a csereberéhez, ne gyerekholmikban gondolkodj. Sütiformácskák, fülbevalók, könyvek, magazinok... engedd el, ami téged már nem épít, és ajándékozd el, hogy valaki más töltődjön belőle. + Töltődj te is mások apróságaiból.)
2016. október 7.: Hiszti, dac, korlátok, nevelés
2016. november 4.: Egészséges táplálkozás mint az anyatejes táplálás folytatása - és mi van, ha mentesen kell enni?
2016. december 2.: Az alvás és a szoptatás összefüggései - hallottál már a "szoptalvásról" (breastsleeping)?

Ítélkezésmentesen, elfogadással

"Szülőként úgy érezzük, egy csomó dologban jogunk van véleményt formálni. Én például előszeretettel kötözködöm, ha azt látom, hogy gyerekek chipsen, ropin és efféléken élnek. Elképzelhető, hogy az anya hetek óta nem alszik, alaposan megfázott vagy zűrös hete van - mindezekről én persze nem tudok. Ráadásul a chips meg a ropi nem teljesen és nem mindig "rossz", miért ragaszkodom hát a saját véleményemhez úgy, mintha az valamiféle szentírás lenne? (Nem beszélve arról, hogy egynémely zűrösebb napon én is kész vagyok "jutalomfalatokkal" békét vásárolni; ráadásul naponta befalok egy adag csokoládét.) Más szülők kritizálása egy pillanatra az önelégültség felemelő érzésével ajándékoz meg, ugyanakkor erősen visszavet arra való törekvésemben, hogy toleráns, megértő és türelmes legyek.

Bátran fenntarthatom a chips-ropi kérdésről alkotott nézeteimet, de ha annyira ragaszkodom hozzá, hogy mintegy önmagam definíciójaként értelmezem, és ezzel elidegenítek másokat magamtól, akkor több kárt csináltam, mint hasznot. A buddhizmus nyitottságra ösztönöz; arra, hogy gyermeki ártatlansággal, ne pedig felnőttes előítéletekkel szemléljük az új helyzeteket. Lássuk meg, mennyiféle válasz adható az élet nagy kérdéseire, koncentráljunk a rejtelmekre a "tények" helyett. A meditáció és a tudatos lét során gyakoroljuk annak képességét, hogy ellen tudjunk állni az ítélkezés és az osztályozás csábításának, hogy ne csak a berögzült vélekedéseinket rántsuk elő, ne mindig gépiesen reagáljunk.
Ahelyett, hogy megítélnénk és értékelnénk a többi szülőt, reagáljunk több együttérzéssel, és adjunk nekik időt. Gondoljunk arra, hányszor reméljük magunk is, hogy kapunk majd egy második esélyt a környezetünktől, ha éppen nem voltunk csúcsformában. Tapasztalt szülők állítják, hogy az egyik gyerek akár kétszer annyi kihívás elé állíthatja az embert, mint a másik; és mivel nincs két egyforma gyerek, az anyák sem nevelhetik gyermekeiket egyformán.
A buddhizmus tanításai arra ösztökélnek, hogy saját tapasztalatainkból tanuljunk és fejlődjünk. Ha azon kapjuk magunkat, hogy pálcát törünk mások felett, próbáljuk kinyomozni az okát, nézzünk mélyen magunkba. Fontos, hogy kegyetlen őszinteséggel válaszoljunk az önmagunk által feltett kérdésekre. Miért engedem, hogy ez a személy beszűkítse tudatomat, összezsugorítsa szívemet? Esetleg valami olyasmire emlékeztet, amivel én magam nem boldogulok igazán? Vagy olyasmire, amire még gondolni sem szeretek? Versengeni akarok? Mit tanulhatok ebből a kapcsolatból? Hogyan tudnám negatív érzéseimet együttérzéssé alakítani?"
(Sarah Napthali: Buddhizmus anyáknak. HVG Könyvek, 2015, 129-130. oldal)

Kompetens szülők

Ónodi Ágnes baba- és gyermekhordozási tanácsadó, hordozo.hu - A babakocsi általában semmiképpen nem biztonságosabb tömegközlekedésre vagy gyakorlatilag bármilyen helyzetváltoztatásra, mint a hordozás. Az, hogy valójában, adott esetben, az adott szülő-gyerek párosnál melyik a biztonságosabb, ezt a szülő tudja eldönteni.
Tehát azt gondolom, hogy ha én otthonosan hordozom a babámat (mint például én ugye így vagyok vele), viszont nincsen napi rutinom a babakocsizással, főleg nem tömegközlekedésen, nekem biztos, hogy veszélyesebb a babakocsi.
Ha viszont valakitől idegen a babahordozás, de ügyesen kitanulta, hogy a babakocsival mire vigyázzon, hogy a gyerek biztonságban legyen fölszállásnál, leszállásnál és az összes többi közte levő szituációban, akkor simán lehet, hogy nekik a babakocsi lesz a biztonságos.
Én azt gondolom, hogy a szülő ezt remekül el tudja dönteni, mint az összes többi gyereknevelési kérdést.
Riporter - Tök jó, hogy ezt mondod egyébként. :)

Szerintünk is tök jó! :)

2. rész, 11:30-tól:
http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20160330-132856.mp3

Egyetértünk. Szerintünk se lehet ilyet.

"Amikor már azt mondta, hogy káros ez a gyereknek... és amikor azért azt mondta, hogy amikor leülünk, akkor én megnyomorítom őt, hogy én veszélyeztetem az ő életét, azt én már elég soknak találtam. Túl soknak. Szerintem ilyet nem mondhatunk egy anyának. Amikor én 100%-ig biztos voltam abban, hogy ő biztonságban van, és ő jól érzi (magát), és ő szeret ott lenni, tehát nem üvöltött vagy sírt a hordozóban. (...) Konkrétan szerintem megkérdőjelezte azt, hogy én jó anya vagyok. Szerintem ilyet nem csinálhatunk."
Rosta Katalin, a szegedi troliról leszállított hordozós édesanya a Mokkában

http://tv2.hu/musoraink/mokka/206093_kisfia-miatt-nem-szallhatott-trolira-az-edesanya.html

A félelem vezet a sötét oldalra

Szóval hordozz bátran, szabadon! Nem kell félned semmitől.

Visszaterheli-e a meitai vállpántja a babára a baba súlyát?

Ez a kérdés hordozós fórumokon nagyon gyakran felmerül: szabad-e a baba combjára, fenekére rásimítani a meitai vállpántját? Kirkilionis szerint igen, mert ez plusz támasztást ad, de sokakban mégis ott a kétely. A baba súlya ugyanis valamennyire húzza a pántokat a pántok teljes hosszában. Ez a húzóerő nem szorítja-e hozzánk a kelleténél jobban a babát? Mekkora lehet vajon ez az erő a kicsi súlyához képest?

Annak érdekében, hogy egyértelmű legyen a meitai egyes részeinek megnevezése, a továbbiakban az alábbi ábrának megfelelően emlegetem az egyes részeket. Mérnöktanár segítőm tanácsára bevezetek még egy megnevezést, ez lesz a derékrész, mely a derékpántot és a testrész baba popsijához kerülő részét jelenti.

1. ábra: A meitai

Kép innen

A baba súlyát több dolog tartja:

·         a meitai derékrésze (derékpántja és testrészének alja, vagyis az a felület, amely a feneke-combja alatt/körül van, és amely a derekunkon rögzül);

·         a vállpánt;

·         a súrlódás, mivel a baba a hátunkhoz simul.

A baba súlya egy függőlegesen lefelé ható erő, és ezt több függőlegesen felfelé ható erő egyensúlyozza ki, hogy a baba a hátunkon a helyén maradjon. (Ha az eszközön ébredő erők összege nagyobb, mint a baba súlya, a baba elmozdul a hátadon felfelé, ha kisebb, akkor lefelé csúszik.) Tehát mindig hat a babára felfelé ható, a babát tartó erő, mindegy, hogy milyen eszközbe rakjuk, vagy hogyan kötjük.

Nézzük meg ezt egy képen:

2. ábra

Forrás: saját szerkesztés

Ha feltesszük, hogy nincs súrlódás (vagyis képzeletben jég a hátunk és jégbabát hordozunk), és nincs mozgás, ez az ábra mutatja az erőtani egyensúlyt.

Mindkét kötési módot meg fogjuk nézni: azt is, amikor a vállpántot visszavezetjük a babára, és azt is, amikor a lába alatt vezetjük el.

1. Vállpánt a baba combján és popsiján terítve

Látszik, hogy három erő tartja a babát (2. ábra): a rózsaszín, a zöld és a kék ferde nyilak jelzik ezeket. Ezek a ferde nyilak (vektorok) felbonthatók egy-egy függőleges és egy-egy vízszintes erőre, ezek szaggatott vonallal láthatók az ábrán.

A „függőlegesen ható erők egyensúlya” szöveg mellett látni, hogy a rózsaszín, a zöld és a kék színnel jelzett erők függőlegesen felfelé mutató összetevője együttesen pont annyi, mint a baba lefelé ható súlya.

Az az erő tehát, amely a vállpántot feszíti, általában nem a baba teljes súlya. (Bár ha a vállpántot a baba lába alatt vezetjük el, akkor lehet olyan eset, amikor ez majdnem vagy egészen igaz, lásd az 5. ábrát.)

A vízszintesen ható rózsaszín, zöld és kék erővektorok is összeadhatók, ezek attól kerülnek egyensúlyba, hogy a hátunk támasztja, nyomja a babát. Ez a „nyomja” nem jelent rosszat, ha emlékeztek, fizikából is volt olyan az erő-ellenerő témánál, hogy amekkora a súlyom, akkora erővel nyom engem a szék vagy a padló. Szóval nem megnyomja vagy elnyomja ez az erő a babát, csak ellentart annak az erőnek, amelyet a pántok kifejtenek – egyensúlyba hozza ezt.

Ha még a matekórákra is visszaemlékszünk, akkor láthatjuk, hogy a baba súlya és a pántok függőlegeshez képesti meredeksége/ferdesége/szöge határozza meg, hogy a vízszintes erők mekkorák lesznek (derékszögű háromszögek vannak a szaggatott vonalaknál… trigonometria, meg ilyenek…).

Ez azért fontos, mert minél függőlegesebb a vállpánt, annál nagyobb a függőleges összetevője az azon a pánton ható erőnek, vagyis annál jobban emel (ezt lehet, hogy ki is használod, amikor az eszközt igazítod magadon és a vállad felett hátranyúlva megemeled a pántokat), és minél vízszintesebb, annál nagyobb a babát a hátadhoz szorító erő. Ha tehát a baba fentebb kerül a hátunkon, vízszintesebb lehet a vállpánt, vagyis nagyobb lesz a babát a hátunkhoz szorító erő. (A szorítást se úgy értsd, hogy „elszorítja” a babát! Gondolhatsz rá úgy is, hogy a függőlegesen ható erők tartják, ezek a vízszintesek pedig támasztják a babát.) A szorítás a babahordozást elemző fizikai modellben kizárólag a baba súlyának és a pántok által bezárt szögeknek a függvénye.

Gondolj bele, hogy a vállpánthoz képest a derékpántnál sokkal kisebb a mozgástered, ott a vízszintes erő dominál a pánt jellegénél fogva, a tartásnál itt jelentősebb a „szorítás”.

Ha más köti a hátára a babát, akkor – pl. a testalkat miatt – más meredekségben futnak a pántok, mások lesznek az erők. De az egyensúly így is beáll (3. ábra).

3. ábra

Forrás: saját szerkesztés

Ezek a képek azt az esetet mutatják, amikor a vállpántot terítjük a baba combján és popsiján, vagyis a pántot visszavezetjük a babára. Az ábrákon látszik, hogy a zöld nyíllal jelzett erő hat ezen a pántrészen, ez járul hozzá a baba tartásához és támasztásához.

Adott tehát itt egy erő, és a baba által érzett nyomás attól függ majd, hogy ez a visszavezetett pánt mekkora felülettel simul rá a babára. Minél jobban terítjük a vállpántot, annál nagyobb felületen oszlik el a zöld nyíllal jelzett erő, vagyis annál kisebb a nyomás egységnyi felületen (nyomás = erő / felület). A babára visszavezetett pánton tehát nem a baba súlya jelenik meg erőként. Ha figyelünk a baba hátának élettani görbületére, és annyira húzzuk szorosra a pántokat, hogy ezt megőrizzük, ne pedig homorúvá változtassuk, akkor a babára visszavezetett vállpánt segíti a baba tartását és támasztását, előnyös a hordozás szempontjából. A fizikai modell nem támasztja alá és nem magyarázza meg, hogy a baba súlya visszavezetődne a babára.

2. Vállpánt a baba lába alatt vezetve

A baba súlya természetesen akkor is hat az eszköz derékrészén (a derékpánton és a testrész alsó felén) és a vállpánton, ha a pántokat nem vezetjük vissza a babára.

Az ábrákon (4. és 5. ábra) látszik, hogy ilyenkor csak a rózsaszínnel és a kékkel jelzett erőket kell a baba szempontjából figyelembe venni, két összetevője lesz a baba súlyát ellensúlyozó erőnek, és a babát a hátunkhoz szorító erőnek is. Minden más ugyanúgy érvényes itt is, mint abban az esetben, ha a pántot a babán terítve vezetjük el hátul.

Mozgás közben ez egy dinamikusabb, ha úgy tetszik, „csúszkálósabb” rendszer. Ezzel szemben ha a vállpántot visszavezetjük a babára, az mozgás közben is stabilabb tud lenni.

4. ábra

Forrás: saját szerkesztés

5. ábra

Forrás: saját szerkesztés

*

A súrlódás jelent még egy érdekes kérdést. Ha figyelembe vesszük a súrlódást a hátunk és a baba teste közt, akkor az hozzáadódik a függőleges összetevőkhöz az erőknél. Ez nyilván hatással lesz a vízszintes összetevőkre is a szögek, háromszögek, matek miatt… (Fontos, hogy bármelyik irányba hathat a súrlódás: tapasztaltál már olyat, hogy lazább kötésnél megrogyott a baba a hátadon, és a köztetek lévő súrlódás megakadályozta, hogy újrakötés vagy a baba megemelése nélkül visszaigazítsd? Ha a vállpántok húzásával nem javul a baba testhelyzete, ott a lefelé ható erőként fellépő súrlódás a ludas. A háti súrlódás kedvező hatása tehát már kis megcsúszás után is képes megszűnni. Ezért is fontos megfelelően szorosra kötni az eszközt és babával a hátunkon megfelelően mozogni.)

A csomó a vállpánt végén fixálja a rendszert, mozgás közben a leeséstől véd. Statikus, mozdulatlan helyzetben ugyanis a súrlódás olyan erős tud lenni, hogy egy fél literes palackkal is képesek lehetünk ellensúlyozni egy 4 kilós gyakorlóbaba súlyát (6. és 7. ábra).

6. és 7. ábra

Forrás: saját kép

Képzeld el, hogy ha a hátadon van egy 4 kilós baba, a súlyának mekkora részét tartja meg a vállad felé futó pánt és a derékrész a súrlódással kiegészülve, ha fél kilónyi víz súlya elég ahhoz, hogy a baba a helyén maradjon! A vállpánt és a ruhád közti súrlódásra is gondolj (hogy milyen meglepően nagy ereje van a súrlódásnak, azt itt is megnézheted), illetve az ún. alakzárásra, amely szintén egyfajta tartóerőt jelent. Statikus helyzetben, ha nem mozogsz, ennyire kis erőnek elég megjelennie a vállpánt végén, amely adott esetben (újabb súrlódó felületekkel) visszaér a babához. Ha nem mozogsz, ez feltehetően nagyon kicsi erő.

A vizes palackos kísérletnél is éreztük azonban, hogy ha mozgunk, már nem stabil a helyzet, a súrlódás is pillanatról pillanatra változik, ahogy a testünk mozog. Ezért van szükség arra, hogy a csomó fixálja a kötést. Tehermentesnek ezért normál használat mellett csak a csomó utáni lelógó részen tekinthetjük a pántokat. Nincs olyan pont a csomó előtt, amelynél már biztosan szükségtelen az a tartás, rögzítés, amit a csomó ad.

Fontos, hogy a nyilas ábráink az álló helyzetet, és a súrlódás nélküli állapotot mutatják. Mozgás közben modellezhetetlenül bonyolulttá válik a helyzet, erről semmit nem tudunk így mondani.

3. Hogyan használod ezeket te magad is a gyakorlatban?

Ha gyengének érzed a támasztást, valószínűleg szorosabbra húzod a pántokat: vagyis ha kicsinek érzed a vízszintesen ható erőket, húzol a pántokon, amitől változik a vállpánt meredeksége, szöge, és megnő az erő vízszintes összetevője.

Ha a súrlódás túl kicsi pl. téli hordozáskor a babaoverall, a télikabátod és a hordozóeszköz közt (nagyon csúsznak egymáson), akkor máshogy öltözködtök vagy más eszközben hordozol ilyenkor.

4. Mit mond a mérnöktanár, aki maga is hordozós édesapa?

Minden kötésnél el lehet érni a fizika oldaláról nézve az optimális megtámasztást. Különbség abban lehet, hogy milyen arányban oszlanak meg az erők, a meitai az egyes esetekben az alsó és felső részénél máshogy tart, máshogy támaszt.

Meghatározó a szülői testalkat, vagyis a felsőtest hossza, mert ez befolyásolja a pántok szögét, és így a szorítás mértékét.[1]

Azért kell a vállpánton kívül másik babához csatlakozó pánt is, hogy ne tudjon a baba lecsúszni, háta túlzottan meggörnyedni, mellesleg oldalra kiborulni. Ha direkt ott van egy vízszintes erő és egy „nyújthatatlan” anyag, akkor nem tud a baba háta hátrafelé mozdulni.

Fontos az is, hogy minél nagyobb felületen támasszuk alá a baba lábát, ez a vérkeringése, hőháztartása miatt is lényeges. A vérkeringését javítja, ha a baba lába magasra van húzva, így a meitai széle kisebb eséllyel nyomja el.

5. Összegzés

A babának tehát van egy adott súlya. Ennek egy részét a vállunk felé tartó vállpánt viseli, egy (kis) részét a derékrész, egy részét pedig a babához visszaérő vállpántrész. Nem többszöröződik meg a baba súlya mint erő attól, hogy pántokat vezetünk körbe magunkon és a babán, ez nem egy varázslatos súlytöbbszöröző szerkezet. Félrevezető lehet, amikor azt olvasod, hogy a baba súlyát a pánt visszavezeti a babára. Hiszen természetesen hat valamekkora erő azon a pánton (DE NEM a baba teljes súlyának megfelelő erő), ez azonban részt vesz a baba tartásában és megtámasztásában, és ahogy Kirkilionis is mondja, ez sok esetben szükséges: a baba felsőtestének magasságában ad plusz támasztást, vagyis ezen a részen is megjelenik vízszintesen ható erőkomponens. Kirkilionis szerint a csak a vállpánttal felfelé meghúzott testrész pici babáknál például nem feltétlenül ad kellő támasztást. Úgy tűnik a könyvéből, hogy szerinte a támasztáshoz a függőlegesen ható erő önmagában kevés, a vállpánté mellett más vízszintes komponens is kell ahhoz, hogy a baba életkorának megfelelő támasztást kapjon.

Köszönöm a Kecskeméti Főiskola GAMF Kar mérnöktanárának a kérdésre szánt idejét, türelmét és meglátásait.

Patik Réka

---

[1] Ha már testalkat: a hát szélessége bugyrosított kötésnél NEM befolyásolja a baba terpeszének szélességét, csak a bugyrosítás nélküli kötésnél adódhat erre példa.

Bugyrosított kötés csatos hordozóhoz és meitaihoz

A csatosok és meitai-ok használatában két irányzat él egymás mellett: a bugyrosított és a bugyor nélküli kötés. Ahogy a neve is sejteti, a különbség elsősorban abban áll, hogy a baba popsija a derékpánt felső széléhez, vagy az alá kerül-e, és ennek megfelelően a hordozóeszköz testrésze képez-e a baba feneke, combja által kitöltött „bugyrot”, vagy nem.

A bugyor nélküli kötés hátterét jól meg lehet ismerni ebből a cikkből, vagy itt a videóknál láthatod, milyen.

Mindkét irányzat tekintettel van a csípő, a térd és a hát „együttmozgására”, egymásra hatására, a szorosság/feszesség és a támasztás értelmezésében lévő különbség és a bugyor miatt azonban a két egyenértékű kötési mód között eltérések adódnak például a terpesz nagysága és az ajánlott életkor tekintetében. Ezek a különbségek nem általában az eszközből, hanem a kötésmódból és az azt támogató irányzatból adódnak.

A következőkben a bugyrosított kötést mutatjuk be.

1. Hogyan helyezkedik el az eszközben a baba feneke, combja és térde?

A baba térdét a popsijánál magasabbra húzzuk fel, combjai közepes terpeszben vannak. Medencéjét billentjük, vagyis úgy fordítjuk magunk felé, hogy a hasunk felé nézzen a gátja. A gerinc, a csípő és a térd együttmozgását a testhelyzet kialakításakor használjuk és figyelembe vesszük: ha a baba térde magasabban van, kisebb terpesz ad olyan testhelyzetet, amely nem terheli az ízületeit, illetve a magasabbra húzott térd és a medencebillentés támogatja a gerinc gömbölyödését.

2. Hova kerül a hordozó személyen a derékpánt?

A szokásosnál fentebb kötjük a derékpántot, a legkeskenyebb részünkre, testalkatunktól és a baba méretétől függően akár egészen mell alá. A pontos helyét általánosságban nehéz megadni, hiszen a bugyor nagysága és a baba feje feletti kilátás mellett sok apróság dönti el a való életben. De alapvetően magasra kötjük a derékpántot.

3. Képez-e bugyrot a hordozóeszköz testrésze a popsinál – azaz be lehet-e nyúlni a testrész és a derékpánt közé?

Igen, lesz bugyor, és be lehet nyúlni a testrész/babapopsi és a derékpánt közé.

4. Mit jelent a megfelelő szorosság, vagyis mit keresünk a kötésnél?

A megfelelő szorosságot ott találjuk meg, ahol a baba már nem mozog külön súlypontként, enyhe előrehajolásunkkor nem billen el tőlünk a felsőteste. A megfelelő szorosságnál a hordozó személynek is kényelmes a kötés, nem akadályozott a levegővétel, és megmarad a babának az a testhelyzete, lábtartása, amit a kötés elején kialakítottunk (lásd: 1. pont). A megfelelő szorosság azt is jelenti egyben, hogy a baba nem csuklik össze az eszközben és nem kerül olyan testhelyzetbe, ahol fulladásveszély állna fenn pl. az álla túlzott leszegése, légutai elzáródása miatt. MÁS KÖTÉSEKHEZ HASONLÓAN A MEGFELELŐEN MEGKÖTÖTT BUGYROSÍTOTT KÖTÉS SEM FULLADÁSVESZÉLYES.

5. Honnan tudom, hogy eléggé meghúztam-e a pántokat, hevedereket?

Ha kényelmesnek érzed, nem vág, és a baba nem mozog külön súlypontként, nem rogyott bele az eszközbe, de közben megmaradt a gömbölyű hát, a terpesz, a felhúzott térd, akkor jól állnak a pántok, hevederek.

6. Milyen magasan támasztja az eszköz testrésze a baba hátát?

A bugyor nagyságától, a testrész hosszától és a baba méretétől függ, hogy meddig fog érni a hátán a testrész. Úgy alakítjuk ki a bugyrot, hogy a baba az életkorának megfelelő magasságig kapjon megtámasztást az eszköztől (újszülöttet és kis csecsemőt tarkóig, fejét már tartó babát vállig, hátát tartani kezdő babát lapockáig támasztunk). Megtámasztottnak tekintjük a baba hátát ott, ahol a vállpánt 4 (esetenként 2) becsatlakozása által feszesen tartott testrész rásimul a hátára.

7. Mekkora babának javasolható?

Az eszköz méretétől függően egy jó minőségű csatos hordozóba akár újszülött babát is beletehetünk. Meg kell ilyenkor nézni, hogy a testrész szélességét kell-e szűkítenünk, és hogy a testrész szélessége, magassága hogyan támasztja meg a picit. Tehát nem tudunk életkori vagy mozgásfejlődési alsó határt megadni, mindig az adott hordozó személy, baba és eszköz hármasát ismerve mérlegeljük, hogy ajánlható-e számukra a csatos. Mivel nem biztos, hogy az eszköz mérete időigényes, anyát és babát esetleg egyaránt kimerítő igazítgatás és kísérletezés nélkül vagy akár utána passzol a babának, nem ez az első eszköz, amihez újszülött esetén nyúlunk, de ha csak ez áll rendelkezésre, vagy más okból ez kerül képbe, akkor megkötjük úgy, hogy a baba fejlettségének megfelelő testhelyzetet biztosítsuk vele.

8. Támaszt-e térdhajlattól térdhajlatig? (Mikor, mekkora gyereknél?)

A térdhajlattól térdhajlatig támasztás a felhúzott térdek és a közepes terpesz miatt meglehetősen rugalmas tud lenni. Nagyobb gyereket is szélesebben támaszthat az eszköz akkor is, ha a gyermek térdei közt 180 fokos terpeszben lemért távolság nagyobb, mint a csatos testrészének szélessége. Ha a csatos testrészének oldala ívesen szabott, akkor azt is észre kell venni, hogy a baba lába alá a bugyrosítás miatt szélesebb rész kerülhet, mint amit a combja külső oldalán látunk. Mivel a combok közepes terpeszben és enyhén felfelé állnak, a nem teljesen térdhajlatig érő támasztás is kényelmes lehet a kicsinek, mert a lába súlypontja máshova esik, mint amikor a terpesz nagyobb és a térd ennek megfelelően alacsonyabban van.

(Meitai-nál pedig például egy kendős szár kiegészítheti a comb alátámasztását.)

9. Így kötheted meg lépésről lépésre (elölhordozás csatos hordozóval):

Csatold a derékpántot a derekadra, ahol a legvékonyabb vagy. Állítsd be annyira szorosra, hogy ne legyen kényelmetlen, de ne is mozdulhasson el rajtad lefelé.

A csatosod testrésze lógjon a föld felé, a testrész tetejénél található hevedert húzd be teljesen, a vállpánt felső, párnázás felöli hevederét szintén, a vállpánt alsó, testrészhez visszacsatlakozó végénél lévő hevedert pedig engedd ki (ha nincs ennyi állítási lehetőség a csatosodon, akkor úgy csináld, hogy legyen egy olyan kiengedett heveder rajta, amit könnyen elérsz elölhordozáskor, és kényelmesen meg tudod húzni). Ha majd használni akarod, igazítsd minél fentebb a mellkaspántot, hogy a hátad tetejénél majd könnyebben elérd.

Vedd fel a babádat, bújjon hozzád, és engedd le a mellkasodon annyira, hogy a popsija a lógó testrész alatt futó derékpánt közepe táján legyen. Ha van benne újszülött szűkítő, az is jó iránymutatás lehet, legalább addig engedd bele a fenekét. (Ha magasabbra, a derékpánt tetejéhez vagy fölé teszed a popsiját, nem lesz bugyros a kötés).

Igazítsd el a babád térdét (legyen a popsijánál magasabban), terpeszét (ne legyen túl kicsi a terpesz, és a babád egyedi jellegzetességeit vedd figyelembe: ahogy nyitod a terpeszét, vedd észre, ha kellemetlen már neki; ne feledd, hogy mivel popsinál magasabbra húztad a térdét, kisebb terpesz lesz komfortos neki, mint lentebb engedett térdekkel).

Ahogy egyik karoddal tartod a popsija alatt, a lábszáránál, a másikkal pedig a hátát támasztod, enyhén előredőlve döntsd őt is hátra, folyamatosan támasztva a hátát. Ettől a gyengéd mozdulattól a medencéje feléd billen, a feneke a köldököd irányába fordul. Most csináltad meg a medencebillentést.

Amikor újra magadhoz húzod a kicsit és te is felegyenesedsz, ügyelj rá, hogy maradjon így a medencéje, és csak a hátát gömbölyítsd magadhoz. Látni fogod, milyen természetesen adódik ez a gömbölyűség.

Egyik karoddal tartsd a hátát, popsiját, másikkal pedig nyúlj be a lelógó testrész alá, és teljes szélességében emelve terítsd rá a babára és a másik karodra.

Vedd ki a babát tartó karodat, és egyik kezeddel ellenőrizd a testrészt a baba térdei között.

Túl széles-e, emelkedik-e tőle a baba alsó lábszára? Keskeny-e? Ha szélesnek érzed, érezze meg a kezed, mennyi lehet nagyjából a felesleges anyag, tedd le a babát, és gumis szűkítővel vagy akár cipőfűzővel kösd össze a testrészt a derékpánttól nem túl messze, ahova körülbelül a baba popsija kerül majd. A csomó vagy csat a testrész külső, babától távolabbi oldalára kerüljön. Most újra vedd fel a babádat és alakítsd ki újra a fent leírt testhelyzetet.

Ha beigazítottad egyik karoddal a térdhajlatokhoz a testrészt, másik kezeddel pedig eközben tartottad a testrészen át a baba hátát, akkor simítsd el, rendezd el a kicsi hátán az anyagot és egyenként bújj bele a vállpántokba.

Nyúlj az egyik vállpánt alsó hevederjéhez, és húzd meg annyira, hogy szorosan tartsa a kicsit. Válts kezet, és húzd meg a másik vállpánt alsó hevederjét is. Csatold össze a hátad tetejénél a mellkaspántot.

Ellenőrizd, hogy hogy áll a baba popsija. Ha igazítanál rajta (a terpeszen vagy akár a medencebillentésen), nyúlj be két oldalról a testrészen belülre, fektesd a kezed a combjára, csípőjére, és finoman zárd/nyisd a terpeszt, billentsd a popsit, ahogy szükségesnek érzed. Segíthet, ha ilyenkor enyhén előre dőlsz.

Nézd meg, hogy csak annyira húztad-e meg a vállpántokat, hogy a bugyor a popsi alatt megmaradjon, de közben a baba ne mozogjon külön súlypontként, ha te mozgásban vagy.

Meddig ér most a testrész? Elég magasan támasztja a babádat? Ha nem, lehet, hogy igazítanod kell a kötésen. Gyakorlattal akár babával együt is állíthatsz a bugyron, de lehet, hogy könnyebben boldogulsz, ha leteszed a babát, és előről kezded a kötést. Időigényes és fárasztó lehet mindkettőtöknek, mire mindent beállítasz, és megjegyzed, milyen magas derékpánttal és mekkora bugyorral érdemes kezdened a kötést. A csatosnál a könnyű kezelhetőséggel szemben ez jelentheti a nehézséget néhányunknál. De lehet, hogy kezes, simulékony társatok lesz már az első próbálkozástól.

További bugyrosított kötések: