2016. december 25., vasárnap

Szülés, kert, munkagép - egy fájdalmas élmény, amiben minden mindennel összefügg

Egy nagy munkagép dolgozott nemrég a kertünkben. Kellett volna neki még egy kis hely, mondták az emberek, hogy lehet, hogy útban lesz egy fácskám. Pár éve nevelgetem, nem véletlenül ültettem a kapu mellé, féltettem. Felvetettem nekik, hogy biztos találnak rá tapasztalt szakemberként megoldást, hogy csak 10 centivel arrébb álljanak, és akkor már nem lesz útban a fa. Nem álltak arrébb, de megoldották. Közben a nagy gép túloldalán egy kis bokromra pakolták a gép talpait alátámasztó léceket. Nagyon mérges lettem, számon kértem a főnökön, hogy ezt mégis hogy képzelték. Miért volt erre szükség?
Ezeket mondta:
1. Első a biztonság, ő nem kockáztatja, hogy a gép felboruljon, nem lehet egy (10 méteres) géppel 10 centivel odébb állni.
2. Ő már így is szívességet tett, hogy ilyen rossz terepre bejött a gépével, örüljek, hogy elvégzi a munkát.
3. Mit számít az a bokor, hoz ő ugyanilyet helyette.
Azt feleltem neki, hogy jólesett volna, ha emberszámba vesz, és mielőtt megcsinálja ezt a "manővert", megkérdez, mert ez az én kertem, ezek az én növényeim.
Erre tudjátok, mi volt a válasz? Hogy megkérdezhetett volna, de minek, mert csak összevesztünk volna, ugyanis ő úgyis így csinálta volna, bármit mondok. Ehhez ő ért, mindegy neki az én magán szempontom.
Valamikor közben az villant be, hogy ez olyan szülészorvosos... gondolj a traumatikus szülések általad ismert (hallott vagy megélt) történeteire... első a biztonság, a beavatkozásra úgy és akkor van szükség, ahogyan azt ő jónak látja, egyébként is érezd magad megtisztelve, hogy foglalkozik az ügyeddel, és azért nem egyeztet, mert úgyis ő a kompetens egyedül, felesleges veszekedni, vitatkozni, csak úgy történhetnek a dolgok, ahogyan ő eldönti.
És utána arra gondoltam, hogy hány meg hány szakmában él, létezik és virul ugyanaz a hozzáállás, amit a háborítatlan, természetes szülés hívei nehezményeznek. Hány olyan szakemberrel lehet kórházon kívül is összefutni, aki megmagyarázza, hogy ami kívülről az ő kényelmét és rutinját megtámogató intézkedésnek tűnik, az valójában racionális szükségszerűség, és köszönd meg.
És vajon én a saját szakmámban milyen vagyok? Képes vagyok-e az "ügyfélre" hangolódva rugalmas lenni, és tisztelettel fordulok-e a másik felé?
És aki olyan, mint ez a gépes ember, az hogyan reagálja le, amikor pl. az unokája születésénél hozzá hasonlóan jár el az orvos? Zavarja-e?
Ezer kérdés fogalmazódott meg bennem, és nem bírtam nem észrevenni a szülés párhuzamát. Az, hogy a kertemről és kapukról volt szó benne, amin ajtóstól rontottak be és ki, már csak hab a tortán az analógiában.
Ja, mert a végén a kertből kifelé beakadt a gép a kapuszárnyba, és oszlopostól kitörte az egészet.

2016. december 2., péntek

A változás szele

Nagyon fúj ma a szél, és a mai Makacs Klubból lám, el is fújt valakit. Engem.
Januártól Regina egyedül vezeti a klubot. Úgy éreztem, az én életem most másfelé kanyarodik, így teljesen az ő gondjaira bíztam az összejöveteleket.
(Fotó: MorgueFile)
Boldog anyaságot mindannyiótoknak! Köszönöm a ma kapott dobozt, benne az üzeneteitekkel, nagyon meghatottatok vele.
Jó volt veletek lenni. Január első péntekén pedig nehogy elfelejtsetek felsétálni a könyvtárszobába! ;)
Ölelés: Réka