Egy pici baba hordozása egyszerre nehéz és könnyű is. Azért nehéz, mert picinek, törékenynek érezzük és bizonytalanabbak vagyunk abban, hogy jó-e Neki, biztos rendben van-e. Azért könnyű (könnyebb), mert nem rúgja szét a készülő kötést, nem homorít ki a kendőből, hordozóból.
Elakadási pont lehet, ha úgy érezzük,(ez már pici korban is) sír , "nem szereti a hordozást", elbizonytalanodtunk, és inkább nem tesszük eszközbe, mert tiltakozik a gyerkőc. (Ezért fontos, az is hogy olyan eszközt válasszunk, amiben Mi magunk szívesen hordozunk!)
A gyerekek körölbelül 4,5-5 éves korig hordozós korúak. Erre a korra érik meg,- mert hogy ez egy agyi érési folyamat- amikor már fókuszban tudja tartani a célt, vagyis felveszi a tempónkat, ritmusunkat séta közben és nem áll meg minduntalan hogy, "Anya, bogárka"! vagy "Anya, repülő!" :)
Ezelőtt a kor előtt túlzott lehet vele szemben az elvárás, hogy tudja, sietünk és jöjjön olyan gyorsan, ahogy Mi. Csalóka lehet, amikor a gyerek már nem akar hordozódni, sétálni akar, de 15 percenként felkéredzkedik.
Nellivel az első gyermekemmel is végigjártam az utat a hordozással, vele még kevesebbet tudtam ezeknek a dolgoknak a hátteréről.
Nelli imádta a hordozást, kenguruval kezdtünk,
aztán nandu kendőztünk,
.jpg)
majd 6 hónapos kor körül jött az első elakadás, szétrúgta a batyumat, kicsúszott a feneke alól a kendő, izgett, mozgott. Ekkor találkoztam egy Nálamnál tapasztaltabb Anyukával a hordozás terén, aki mei tai-t ajánlott. Így megvettem az első mei tai-unkat.
Nagyon sokat segített, szerettük mind a ketten, gyors volt, egyszerű, szétrúghatatlan. Ez egészen 1,5 éves koráig tartott, majd már nem akart tovább hordozódni. Nem tudtam akkor még, milyen megoldások létezhetnek erre, csak egyszerűen nem akarta, hogy beletegyem, csak mászott fel a hátamon és tiltakozott.
A hordozás megszakadt. Jött a nyakba cipelés, könyörgés, elől, karban hurcolás, mérgeskedés. Feleannyi alvás..mert letéve feleannyit aludt. Valahogy akkor nem jöttem rá, hogy mondjuk ritkábban hordozzam, vagy csak alváshoz hordozzam, vagy mondjuk más eszközt használjak,akár egy karikást, ami könnyű és egyszerű és pont a totyogókorban nagy szolgálatot tehet egy ki-be kéredzkedő 1,5 évesnél. Most már tudom, hogy lehetett volna hordoznom, csak másképpen, mert ez egy tipikus elakadási pontja a hordozásnak.
Nelli 2,5 éves korában megszületett Gabó, aki, az addig bőszen a függetlenségéért küzdő Nelliből egy picit ismét babát csinált. Gabó hordozódott,
és persze Nelli is akart...és elől szeretett volna. :)
Aztán Nellivel kezdtünk újra egymásra találni hordozás téren, és ez a testvérféltékenységben is sokat jelentett. :) Nelli Zsömbiben, körülkötött háti kötésben.( Aktuális, mert Zsömbi hónap van :))
Apa is szereti az emeibaby-ben altatni mostanság( Apának ez a kedvence!! Imádjuk az emeibabyt)..Nelli még most volt 4 éves és örülök, hogy visszataláltunk a hordozáshoz.
A 4 éves szülinapon :) karikásban
Gabóval az első elakadás féléves korában kezdődött körülbelül.. akkor mei tai-ra váltottunk és azóta javult a helyzet sokat, mert nem tudja szétrúgni. Vele már más, tudom, hogy bimbózó akaratának köszönhetőek az elakadások, amelyek nem véglegesek, újra és folyamatosan visszatalálunk a hordozás öröméhez. :) A hordozás folyamatos, nem telik el nap, hogy ne hordoznám..nagyon jó.
A megoldás nála a csípőn hordozás, azt azért mindig szívesen veszi, pláne egy kis cicivel megspékelve..:)))
A karikás nagyon befutó,
és a különböző csípőkötések. :)
A csatosok háton pedig nagyon megkönnyítik a dolgom..:)
Az elakadások jönnek, ahogy fejlődnek a gyerekek, de vannak megoldások, léteznek átmeneti szakaszok. Így biztatok mindenkit, ne adja fel. :)
A nagy öröm számomra, hogy Nelli is hordoz..:)))))))
Ha kérdésed van, elakadtál vagy segíthetünk, keress minket!
