Anyaként ez leginkább valamiféle gyengéd nevelést jelent, igyekszem megfelelő korlátok közt viszonylag nagy szabadságot adni a gyerekeimnek. Észrevettem magamon, hogy sokkal keményebben szabályozom, hogy "mi megy be" a gyerekeimbe (étel, szó, mese, média, tevékenységek), mint azt, hogy "mi jön ki" (hogy viselkedik, hogy teljesít az aktuális közösségben stb.). Az az elképzelésem, hogy ha jó minőségű dolgok jutnak a gyerek lelkébe és testébe, akkor majd kifelé is túlnyomórészt jó dolgok fognak jönni. Túlnyomórészt. Nem mindig és kizárólag.
Miközben kertészkedem, gyakran meglátok valamiféle hasonlóságot a vegyszermentes, és zöldfülűen bár, de azért természetes módszerekkel kezelt kertem és a gyereknevelési megoldásaim közt. Próbálom a kertem kapcsán leírni, mit is jelent ez, remélem, más is meglátja párhuzamot.
Fotó: Anne Geddes innen.
Nem használok vegyszereket. A kezdet kezdetén egyszer gyomirtóztunk, de mivel nem visz rá a lélek, hogy rendszeresen fújjunk ki gyomirtót, igazából nem használt semmit. Visszanőtt minden, mert egyébként meg nem tettünk a gyomok ellen semmit. Vagy rendszeresen kellene ilyen "erőteljes" módszereket használnom, vagy pl. a kert minden részére ki kell terjesztenem egy kis területen már bevált mulcsozós megoldást. Hogy védjem a talajt annyira, hogy meg tudja magát védeni a gyomok ellen.
Mondják, hogy akkor a talajtakaró szénaréteg alatt vígan dorbézol majd a lótücsök, a hangyák, meg a többiek... Kinek kell ez? A biokertes könyvek szerint viszont ez természetes, és örüljek, hogy "gazdag a talajélet".
Szeretném a gyümölcsfáimat is abban segíteni, hogy erősödjenek, és az én erőteljes külső beavatkozásom nélkül is boldoguljanak majd, jó irányba fejlődjenek. Metszeni persze metszek, kellenek a korlátok a növekvő faágaknak, de permetezni nem permetezek vegyszerrel. Inkább ültetek a tövükhöz kártevőket elriasztó növényeket. Kívülről ez talán úgy látszik, mintha nem művelném rendesen a kertemet. Nem végzem el a hagyományos kertész-tennivalókat. Csinálok sokminden mást, csak kevésbé egyértelmű talán, hogy azoknak mi a célja, értelme.
Na jó, néha permetezek, a szomszéd ilyenkor megnyugodva nézi, hogy nem ment el teljesen az eszem - a kerítés azon oldaláról nem észrevehető, hogy nem vegyszert fújok, hanem gyógynövényes löttyöt. Van, aki öntözi is a növényeit ilyen zsurló- meg csalánázalékkal. Iszonyú büdös, kellemetlen. De a növények szeretik, hosszú távon mindenképpen meghálálják.
Nemcsak olyan dolgok vannak a kertemben, amiknek szigorúan véve is egy zöldséges, gyümölcsös kertben lenne a helye, de nekem valamiért mégis fontos. Meg sok olyan dolog van ott, ami kizárólag azért van a kertben, hogy jó legyen ott lenni. Nekem igazán belefér, nem sajnálom a helyet kimondottan és egyértelműen "hasznos" dolgoktól.
Bizonyos értelemben látványos ("lebukós") is a rendhagyó kertészkedésem, a környéken nincs más kertben betapasztva télire agyagos-meszes trutymóval a fák kérge. Biztos van sok fejcsóválás, de néha azért kedves érdeklődés is. Hogy tudniillik mit is csinálok?
Miért szórok árpát a gödörbe, amikor bokrot ültetek? Hát hogy csírázva meleget adjon a kis csemete gyökereinek, és később finom tápanyaggá komposztálódjon neki. Ezt szórom már most oda. Hogy hosszú távon jól használható, éltető erőforrásai legyenek.
Valami ilyesmit szeretnék a gyerekeimnek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése