(Ha már úgyis fordítok, hadd bővítsük most a blogunkat egy angol nyelvű bejegyzés fordításával. Nekünk nagyon megtetszett ez a két évvel ezelőtti írás, kifejezi, amit mi is szorgalmazunk: hogy a családok merjenek utánajárni és választani az eszközök közül.)
Szerző: Tamara a Tea for three weboldalról – 2012. január 12.
Hogy mi??? Nem kapok levegőt! Micsoda hordozós szentségtörés ilyet
mondani! :)
Érdekes jelenség ez – figyelem a boltomba érkező anyákat, amint
vágyakozva nézegetik a szövött kendőket. Még nem döntöttek a vásárlás mellett,
de beavatnak, hogy imádnák imádni a szövött kendőzést. Ilyenkor pontosan tudom,
mire gondolnak – emlékszem, hogy én is mondtam ugyanezt. Sokszor.
Rengeteg olyan hordozós anyuka van, aki odáig van a szövött kendőért.
Csak menj el egy hordozós klubba, és máris találkozhatsz a kendősökkel, ahogy
épp gyűjteményük egy-egy lenyűgözően gyönyörű darabját húzzák elő, hogy
összehasonlíthassák a többi kendővel. Gyakran meglehetősen kiterjedt
gyűjtemények ezek, különböző színű, méretű és anyagú darabokkal. Lebilincselő
látvány, ahogy egyikük minden erőfeszítés nélkül a hátára köti a kisbabáját.
Elégedetten és hosszasan csevegnek márkákról, anyagokról és kötésmódokról.
Lelkesedésük ragályos. Ki ne akarna közéjük tartozni? Nem kell sok hozzá, hogy
az addig boldogan karikás kendőző vagy meitai-ozó anyákban felmerüljön a
kérdés, vajon lehetne-e belőlük is ilyen elhivatott kendős?
Abból kiindulva, mennyire szerettem a rugalmas Moby Wrapet az első
lányommal, szinte biztos lehettem benne, hogy második lánykámmal, a
"Manóval" bejön majd a szövött kendő. Nem csalódtam – feldobott
minden alkalom, amikor új kötést sajátítottam el. Imádtam új hordozási módokat
tanulni, a kendők pedig annyira kényelmesek, sokoldalúak és gyönyörűek voltak!
És azt is hadd áruljam el, hogy a "szupermenes", szabadkendős
hátravétel nem is annyira félelmetes, mint ahogyan hangzik.
A háti dupló és más remek kötések iránti teljes lelkesedésem
ellenére a Manó nyilvánvalóvá tette, hogy ahogy növekszik, úgy igényel egyre
nagyobb mozgásteret. Egyértelműen jobban szeretett csípőn, karikás kendőben
lenni, a kompromisszumot pedig gyakran egy szövött kendős csípőkötés
jelentette. Vettem pár karikás kendőt is, hiszen láthatóan annyira imádta.
Nagyszerű volt a karikás – gyönyörű és könnyen használható – de továbbra is a
szövött kendő maradt a kedvencem.
A következő pár hónapban továbbra is olyan sokszor kötöttem hátra a
Manót, ahányszor csak tudtam. Együttműködő volt a kötéskor, de 10-15 perc után
elkezdett fészkelődni a kendő adta kötöttség miatt, és akkor leraktam újra. Mocoroghatnékja
igazából egybeesett a mászás és a járás megtanulásával, így abban bíztam, hogy
átmeneti dologról van szó, ami a mozgás adta új szabadság megtapasztalásával jött.
Drukkoltam, hogy így legyen.
Aztán egy decemberi napon megint a hátamra akartam kötni a Manót
munka közben – talán épp a raktárkészleten akart ismét nyammogni egy kicsit.
Minden hordozóm otthon maradt (nem is értem, hogy történhetett...), úgyhogy
felkaptam egy csatos hordozót (SSC-t) a próbálható darabok rekeszéből. Az új
Boba 3G-hez nyúltam, ami elég cukin néz ki. Felcsatoltam, és hátradobtam a
Manót. Azta! Gyors volt, egyszerű és kényelmes. A Manó pedig nem menekülhetett.
Mindegy, mennyit fészkelődött vagy mennyire hajolt hátra, ott maradt a helyén.
Állati!
Amikor legközelebb ismét az üzletben voltunk, újra felpróbáltam a
Bobát. Annyira megtetszett, hogy pár napra hazavittem. Néhány héttel később
pedig vettem magamnak egyet. El sem hittem, mennyire élvezem a csatosban
hordozást, és azt hiszem, azért is volt ez akkora öröm, mert a lányomnak olyan
jó volt így. Nagyobb mozgásszabadságot ad neki az eszköz, és akár egy óra
hosszáig vagy tovább is a hátamon marad. Olyan érzés ez nekem, mintha most
fedeztem volna fel magamnak másodszorra a babahordozást.
Nem fogom letagadni: nagyon hiányzik a szövött kendő. De jelenleg a
Bobám az, ami igazán működik mindkettőnk számára. Nagyon elégedett vagyok vele.
Minden nap használjuk, el sem tudom képzelni az életünket nélküle.
Küldetésemnek érzem, hogy az új SSC-m iránti lelkesedésemet
megosszam másokkal is a hordozós klub következő összejövetelein. Tudom, hogy a
szövött kendő tűnik a hordozás szent gráljának, de nem akarom, hogy bárki azt
érezze, hogy a jelenlegi hordozóeszköze nem elég jó. Rengeteg nagyszerű
eszközhöz lehet hozzájutni a világon. Igen, némely eszközök jobb kivitelűek,
mások kevésbé, de nagyon-nagyon sok, különböző típusú jó eszköz van. A számomra
legjobb hordozóeszköz nem biztos, hogy számodra is a legjobb. Lehet, hogy a
szövött kendőt nem neked találták ki. A legjobb hordozósok időt szánnak arra,
hogy megtalálják azt az eszközt, amelyben gyermekükkel együtt örömüket lelik,
és aztán gyakori használatba fogják a kiválasztott eszközt.
Testközelség – elvégre is ez a kulcs.
Fordította: Patik Réka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése