Kérj segítséget!

Az Art of Simple blogjának mai bejegyzése arról szól, mekkora öröm volt a szerzőnek, amikor nemrég hosszabb időre elutazhatott segíteni újszülött kis unokaöccse körül. Egyetlen testvére van, akinek ez a kisbaba az első gyermeke, ő maga pedig egy hétéves gyerek anyukája, vagyis már valamennyire eltávolodott a babás korszaktól.
Ezt az együtt töltött időt viszont hihetetlenül élvezte! Ringatott, pelenkát cserélt, dögönyözött, fürdetett... és közben arra a meglátásra jutott, hogy az újdonsült édesanyáknak egyértelműen segítségre van szüksége, mert nagy feladat van rajtuk, nagy és nemes feladat. Ahogy a hordozós tanfolyamon is belém vésődött: különlegesen nagy és nehéz feladat embergyereket nevelni.
Közben pedig a társadalom sok helyen nem úgy tekint a kisbabásokra, mint akiknek segítségre lehet szüksége. Te is hallottad már az "te úgyis otthon vagy", "te úgyis ráérsz", "könnyű neked" kezdetű mondatokat?
A cikk azzal a javaslattal zárul, hogy mi, édesanyák is kérjünk és fogadjunk el segítséget, érezzük, mekkora áldás az, ha kapunk - és vegyük észre, mekkora ajándék a másik embernek, ha elfogadják tőle azt a segítséget, amit kínál.